|
Eddie Mcredie |
forrás:chelseafc.hu |
2006.06.18. 18:30 |
|
 Név: Edward McCreadie Született: 1940. Április 15., Glasgow Klubjai játékosként: East Stirling (1959-1962), Chelsea (1962-1973) Klubjai edzőként: Chelsea (1975-1977), Memphis Rogues (1978-1979) Sikerei játékosként: Angol Ligakupa-gyõztes (1965), FA Kupa-gyõztes (1970), KEK-gyõztes (1971) Válogatottság/gól: 23/0 Eddie McCreadie teljesen ismeretlen volt, amikor Tommy Docherty, a Chelsea menedzsere 1962 áprilisában 6000 £–ot fizetett az East Stirlingnek a hátvédért cserébe. Aztán kiderült, hogy kimagasló része van az üzletben, miután 12 évet töltött a Stamford Bridge-en. Mind a csapat, mind az országa nyomására folytatta tevékenységét, és visszatért Nyugat-Londonba, hogy késõbb egy idõre a Chelsea menedzsereként is dolgozzon. A becsúszós szereléseirõl és nagy sebességérõl híres, erõs védõ gyorsan áthidalta a szakadékot a skót és az angol futball között, és már az elsõ szezonjában feljuttatta a Chelsea-t az elsõ osztályba, amikor is a Stoke City utáni második helyet érték el a másodosztályban. De McCreadie eléggé hirtelen természetû volt, ami számos konfliktushoz vezetett a bizonytalan Docherty-vel szemben. Eddie egyszer egymás után 5 átigazolási kérelmet utasított el, és a nyolc játékos egyikét hazaküldte, majd Blackpoolban megbüntette, mivel késõn ért vissza a hotelbe a meccs elõtt. De két héttel az incidens után elnyerte az elsõ válogatottságát Skóciában. Ez volt a 23 nemzetközi szereplése közül az elsõ. Ez az év (1965) sikeres volt a Chelsea-nek, ugyanis a Liga Kupát megnyerték a Leicesterrel szemben, amikor is McCreadie lett a hõs. McCreadie és a csapat két évvel késöbb vesztettek, a Tottenham 2-1-re verte meg õket a FA Kupa döntojében. De 1970-ben visszatértek a Wembley-re ugyanebben a versenyben. A Leeds-szel játszott 2-2-es döntetlen után, McCreadie és a csapat eloszõr nyerte meg ezt a kupát az Old Traffordon aratott 2-1-es gyõzelmével. A bátor és vakmerõ McCreadie elhalasztott egy alhasi mûtétet azért, hogy ezeken a meccseken játszhasson, azonban a következõ szezonban megbunhõdött, ugyanis bokasérülése lehetetlenné tette, hogy részt vegyen a KEK-gyõzelemben, amikor is Athénban 2-1-re verték mag a Real Madridot az újrajátszott meccsen. McCreadie-t 1972-ben nevezték ki a klub kapitányának, egyenesen Ron Harris helyére, de a napjai meg voltak számlálva. 410 szereplés után egy kis ideig edzõ lett, aztán 1975-ben átvette Ron Stuarttól a menedzseri helyet. Két évig dolgozott itt, és a következõ évben visszavezette a Chelsea-t az elsõ osztályba. A jövõjét biztosítva, egy szerzodés körüli vitával befejezte munkáját a klubnál, de továbbra is játékban maradt az amerikai Memphis Rogues csapatánál.
|
|
Ruud Gullit |
mozga |
2006.02.11. 16:47 |
|
 Gullit egy holland kiscsapatban, a Baluw-Wit-ben kezdte pályafutását, ahol egyébként csapattársa volt Frank Rijkaard. Hamar felfigyeltek mindkettőjükre, s elvitte őket DWS nevű utánpótlás klub. Ezután akkor vált ketté karrierjük, amikor Gullit megkötötte első profi szerződését a Haarlem csapatával. Az ott eltöltött 3 év alatt lőtt 32 góljával felfigyelt rá a Feyenoord, s szerződtette. A rotterdamiak sem csalódtak benne, átlaga egy középpályástól figyelemre méltó: kevesebb, mint 3 mérkőzésenként rúgott egy gólt. A Másik holland óriás csapat, a PSV Eindhovennél is játszott, míg az AC Milanhoz nem szerződött. Ott aztán újra együtt játszhatott Rijkaarddal, s nagyszerű középpályát alkottak ketten. 1993-ban a Sampdoriához került, majd pár mérkőzés erejéig újra a Milanban játszott. Még egy szezon lehúzott a Sampdoriánál. Nagyszerű hollandiai és olaszországi pályafutása után igazolt Angliába. Glenn Hoddle menedzser csábította a Chelsea-hez, ahol pályafutása utolsó 3 évét lehúzta. A Chelsea-nél sem futballozott rosszul, de már akkor is látszott rajta, hogy nagy szervező tehetsége van, s hogy valamikor edző válhat belőle. Ami a válogatottat illeti pont születésnapján mutatkozott be az "A" válogatottban. Összesen 66-szor lépett pályára az "oranje" színeiben, s 17 gólt szerzett. (Sok forrás 16-ot említ). Részt vett az 1990-es VB-n, ahol mind a 4 mérkőzést végigjátszotta. Ruud Gullit még abba sem hagyta pályafutását, amikor már a Chelsea edzője lett. Játékos-edzőként 1996-ban került a kékek élére. Bár nagy sikereket - egyet kivéve - nem ért el, egy dologban ő indított el lavinát a Chelseanél. Ő kezdte meg a londoni, addig csak briteket foglalkoztató csapat átalakítását "nemzetközi csapattá", a sok külföldi leigazolásával. Gullit csábította Angliába Gianfranco Zolát, Viallit, Leboeuf-öt, Poyet-et, Babayarót, Desailly-t, de Goey-t, Ferrert, Flo-t. Ám csalódnia kellett, a sok sztár nem alkotott ütőképes csapatot. Igaz karrierje jól indult, 1997-ben az első külföldi edzőként megnyerte a FA-kupát. 1998-ra azonban elfogyott a lendület és a vele szembeni türelem, de a támadás is váratlan helyről érte: az általa leigazolt, Gianluca Vialli fúrta meg őt, s végül Ken Bates elnök miután menesztette, Viallit ültette a kispadra. Távozása után átült a "szarkák" kispadjára, ahol inkább költekezésével hívta fel magára a figyelmet. Összesen 33 millió fontot költött el, többek között Sherwood és Perry leigazolására. Egyetlen sikere az volt, hogy bejutottak a FA-kupa döntőjében, ahol aztán kikaptak a Manchester Unitedtől. Az 1999-ben az első 3 meccsen kikaptak, végül a holland beadta lemondását. Utána még dolgozott a holland U 19-es válogatottnál, majd 2004-ben hazájában a Feyenoordnál dolgozott, ahol 2005-ben Erwin Koeman váltotta. Jelenleg munka nélküli. Tovább >>
|
|
Dennis Wise |
mozga |
2006.01.29. 19:40 |
|
 Dennis Wise(1990-2001)A fiatal Dennis Wise-t csak a foci érdekelte, és gyakran keveredett iskolai és iskolán kívüli balhéba. Hogy kimentsék a rossz társaságból, 15 évesen a Southampton csapatához küldték. A "Szenteknél" sok megpróbáltatás érte, majd megelégelve az ott eltöltött négy évet, visszautasította a klub profi-szerződés ajánlatát. 1985-ben került a Wimbledonhoz, mely akkoriban a másodosztályban szerepelt. 1988-ban a "Crazy Gang" váratlan bravúrt hajtott végre, és a Liverpoolt legyőzve megnyerte az FA Kupát! Wise-t abban a szezonban az "Év Wimbledon-játékosának" választották meg. A "nagy" Wimbledon azonban hamarosan szétszéledt; 1990-ben Wise a Chelsea-hez szerződött, akkori klubrekordot jelentő 1.6 millió fontért. Augusztus 25-én, egy Derby elleni hazai meccsen debütált. Akkoriban a Chelsea még csak kis csapat volt, egy-két jobb játékossal, de komolyabb eredmények nélkül. 1991-ben debütált az angol válogatottban - a Törökország elleni idegenbeli EB-selejtezőn csereként beállva győztes gólt lőtt! Glenn Hoddle menedzserkedése idején kapta meg "Wisey" a csapatkapitányi karszalagot, annak ellenére, hogy nem voltak jó viszonyban. 1994-ben ismét FA Kupa-döntőt játszhatott, azonban a Man Utd keresztbe tett csapatunknak. 1994 októberében összeverekedik egy taxisofőrrel - az ügy sokáig elhúzódik, és bár végül felmentik Wise-t, komoly lelki megpróbáltatást jelentett a börtönbüntetés lehetősége. Ráadásul Hoddle is elvette tőle a kapitányi karszalagot. Hogy fokozódjon a baj, ugyanebben az időszakban combsérülést is szenved. Hamarosan azonban újra formába lendül, és ismét tagja Terry Venables válogatott keretének is; a magyarok elleni 1996-os barátságos meccsen is játszik. Nagy sajnálatára azonban végül nem kerül be az Euro96-on részt vevő válogatottba. Később, Glenn Hoddle szövetségi kapitánykodása alatt pedig nem került a válogatott közelébe, valószínűleg a kettejük közötti személyes nézeteltérések miatt... 1997-ben FA Kupa-győztes, majd szép sorban jött a többi trófea: 1998 Liga Kupa, 1998 KEK, 1998 Európai Szuperkupa, 2000 FA Kupa, 2000 Charity Shield. Az 1999/2000-es szezon pályafutása egyik csúcspontja. A Chelsea-vel a Bajnokok Ligájában játszott, és a válogatottal részt vett az Európa Bajnokságon is! 1998-ban és 2000-ben az Év Játékosa a Chelsea-ben! 2000 októberében játszotta utolsó válogatott meccsét - 21 találkozón 1 gólt lőtt a "háromoroszlános" csapatban. Majd 2001 nyarán, 34 évesen, 11 év után eligazolt a Stamford Bridge-ről. A Chelsea-nél összesen 445 mérkőzésen 76 gólt lőtt. A csapat kapitánya, legnagyobb vezéregyénisége, irányítója, a szurkolók kedvence távozott... 2001.június 23-án épp ugyanakkora összegért igazolt át a Leicester City-hez, mint amennyiért 11 évvel azelőtt megvásárolta a Chelsea. Első meccsére (augusztus 18-án) nem szívesen emlékezhet, hiszen 5-0-ra kikaptak hazai pályán a Boltontól. Csak egy szezont tölt a csapatnál. A Premier Ligából frissen kiesett Leicester nyári edzőtáborában verekedés közben eltöri egyik játékostársa állkapcsát, így távoznia kell a klubtól. 2002.szeptember 24-én szerződtette a Millwall. A 2003-04-es szezontól már játékos-menedzseri státuszban volt, de gyakran pályára lépett "fiaival". 2004 nyarán ötödik FA Kupa döntőjét játszotta, de csakúgy mint 1994-ben, ezúttal is kifogott rajta a Man United. A Millwall történetében először európai kupasorozatba vezette a csapatot, és pályára lépett az Üllői úton is. Összességében azonban elégedetlenek voltak vele, és állítólag az új tulajdonossal sem jött ki, így a szezon végén távozott. 2005 nyarán, nem kis meglepetésre, játékosként szerződött a Southampton-ba, ahol annak idején elkezdte karrierjét. Pont 20 évvel ezelőtt hagyta ott a Szentek utánpótláscsapatát, és most, 38 évesen mégis kisegíti nevelőegyesületét.
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
Név: Edward McCreadie Született: 1940. Április 15., Glasgow Klubjai játékosként: East Stirling (1959-1962), Chelsea (1962-1973) Klubjai edzőként: Chelsea (1975-1977), Memphis Rogues (1978-1979) Sikerei játékosként: Angol Ligakupa-gyõztes (1965), FA Kupa-gyõztes (1970), KEK-gyõztes (1971) Válogatottság/gól: 23/0 Eddie McCreadie teljesen ismeretlen volt, amikor Tommy Docherty, a Chelsea menedzsere 1962 áprilisában 6000 £–ot fizetett az East Stirlingnek a hátvédért cserébe. Aztán kiderült, hogy kimagasló része van az üzletben, miután 12 évet töltött a Stamford Bridge-en. Mind a csapat, mind az országa nyomására folytatta tevékenységét, és visszatért Nyugat-Londonba, hogy késõbb egy idõre a Chelsea menedzsereként is dolgozzon. A becsúszós szereléseirõl és nagy sebességérõl híres, erõs védõ gyorsan áthidalta a szakadékot a skót és az angol futball között, és már az elsõ szezonjában feljuttatta a Chelsea-t az elsõ osztályba, amikor is a Stoke City utáni második helyet érték el a másodosztályban. De McCreadie eléggé hirtelen természetû volt, ami számos konfliktushoz vezetett a bizonytalan Docherty-vel szemben. Eddie egyszer egymás után 5 átigazolási kérelmet utasított el, és a nyolc játékos egyikét hazaküldte, majd Blackpoolban megbüntette, mivel késõn ért vissza a hotelbe a meccs elõtt. De két héttel az incidens után elnyerte az elsõ válogatottságát Skóciában. Ez volt a 23 nemzetközi szereplése közül az elsõ. Ez az év (1965) sikeres volt a Chelsea-nek, ugyanis a Liga Kupát megnyerték a Leicesterrel szemben, amikor is McCreadie lett a hõs. McCreadie és a csapat két évvel késöbb vesztettek, a Tottenham 2-1-re verte meg õket a FA Kupa döntojében. De 1970-ben visszatértek a Wembley-re ugyanebben a versenyben. A Leeds-szel játszott 2-2-es döntetlen után, McCreadie és a csapat eloszõr nyerte meg ezt a kupát az Old Traffordon aratott 2-1-es gyõzelmével. A bátor és vakmerõ McCreadie elhalasztott egy alhasi mûtétet azért, hogy ezeken a meccseken játszhasson, azonban a következõ szezonban megbunhõdött, ugyanis bokasérülése lehetetlenné tette, hogy részt vegyen a KEK-gyõzelemben, amikor is Athénban 2-1-re verték mag a Real Madridot az újrajátszott meccsen. McCreadie-t 1972-ben nevezték ki a klub kapitányának, egyenesen Ron Harris helyére, de a napjai meg voltak számlálva. 410 szereplés után egy kis ideig edzõ lett, aztán 1975-ben átvette Ron Stuarttól a menedzseri helyet. Két évig dolgozott itt, és a következõ évben visszavezette a Chelsea-t az elsõ osztályba. A jövõjét biztosítva, egy szerzodés körüli vitával befejezte munkáját a klubnál, de továbbra is játékban maradt az amerikai Memphis Rogues csapatánál.
Gullit egy holland kiscsapatban, a Baluw-Wit-ben kezdte pályafutását, ahol egyébként csapattársa volt Frank Rijkaard. Hamar felfigyeltek mindkettőjükre, s elvitte őket DWS nevű utánpótlás klub. Ezután akkor vált ketté karrierjük, amikor Gullit megkötötte első profi szerződését a Haarlem csapatával. Az ott eltöltött 3 év alatt lőtt 32 góljával felfigyelt rá a Feyenoord, s szerződtette. A rotterdamiak sem csalódtak benne, átlaga egy középpályástól figyelemre méltó: kevesebb, mint 3 mérkőzésenként rúgott egy gólt. A Másik holland óriás csapat, a PSV Eindhovennél is játszott, míg az AC Milanhoz nem szerződött. Ott aztán újra együtt játszhatott Rijkaarddal, s nagyszerű középpályát alkottak ketten. 1993-ban a Sampdoriához került, majd pár mérkőzés erejéig újra a Milanban játszott. Még egy szezon lehúzott a Sampdoriánál. Nagyszerű hollandiai és olaszországi pályafutása után igazolt Angliába. Glenn Hoddle menedzser csábította a Chelsea-hez, ahol pályafutása utolsó 3 évét lehúzta. A Chelsea-nél sem futballozott rosszul, de már akkor is látszott rajta, hogy nagy szervező tehetsége van, s hogy valamikor edző válhat belőle. Ami a válogatottat illeti pont születésnapján mutatkozott be az "A" válogatottban. Összesen 66-szor lépett pályára az "oranje" színeiben, s 17 gólt szerzett. (Sok forrás 16-ot említ). Részt vett az 1990-es VB-n, ahol mind a 4 mérkőzést végigjátszotta. Ruud Gullit még abba sem hagyta pályafutását, amikor már a Chelsea edzője lett. Játékos-edzőként 1996-ban került a kékek élére. Bár nagy sikereket - egyet kivéve - nem ért el, egy dologban ő indított el lavinát a Chelseanél. Ő kezdte meg a londoni, addig csak briteket foglalkoztató csapat átalakítását "nemzetközi csapattá", a sok külföldi leigazolásával. Gullit csábította Angliába Gianfranco Zolát, Viallit, Leboeuf-öt, Poyet-et, Babayarót, Desailly-t, de Goey-t, Ferrert, Flo-t. Ám csalódnia kellett, a sok sztár nem alkotott ütőképes csapatot. Igaz karrierje jól indult, 1997-ben az első külföldi edzőként megnyerte a FA-kupát. 1998-ra azonban elfogyott a lendület és a vele szembeni türelem, de a támadás is váratlan helyről érte: az általa leigazolt, Gianluca Vialli fúrta meg őt, s végül Ken Bates elnök miután menesztette, Viallit ültette a kispadra. Távozása után átült a "szarkák" kispadjára, ahol inkább költekezésével hívta fel magára a figyelmet. Összesen 33 millió fontot költött el, többek között Sherwood és Perry leigazolására. Egyetlen sikere az volt, hogy bejutottak a FA-kupa döntőjében, ahol aztán kikaptak a Manchester Unitedtől. Az 1999-ben az első 3 meccsen kikaptak, végül a holland beadta lemondását. Utána még dolgozott a holland U 19-es válogatottnál, majd 2004-ben hazájában a Feyenoordnál dolgozott, ahol 2005-ben Erwin Koeman váltotta. Jelenleg munka nélküli. 
Dennis Wise(1990-2001)A fiatal Dennis Wise-t csak a foci érdekelte, és gyakran keveredett iskolai és iskolán kívüli balhéba. Hogy kimentsék a rossz társaságból, 15 évesen a Southampton csapatához küldték. A "Szenteknél" sok megpróbáltatás érte, majd megelégelve az ott eltöltött négy évet, visszautasította a klub profi-szerződés ajánlatát. 1985-ben került a Wimbledonhoz, mely akkoriban a másodosztályban szerepelt. 1988-ban a "Crazy Gang" váratlan bravúrt hajtott végre, és a Liverpoolt legyőzve megnyerte az FA Kupát! Wise-t abban a szezonban az "Év Wimbledon-játékosának" választották meg. A "nagy" Wimbledon azonban hamarosan szétszéledt; 1990-ben Wise a Chelsea-hez szerződött, akkori klubrekordot jelentő 1.6 millió fontért. Augusztus 25-én, egy Derby elleni hazai meccsen debütált. Akkoriban a Chelsea még csak kis csapat volt, egy-két jobb játékossal, de komolyabb eredmények nélkül. 1991-ben debütált az angol válogatottban - a Törökország elleni idegenbeli EB-selejtezőn csereként beállva győztes gólt lőtt! Glenn Hoddle menedzserkedése idején kapta meg "Wisey" a csapatkapitányi karszalagot, annak ellenére, hogy nem voltak jó viszonyban. 1994-ben ismét FA Kupa-döntőt játszhatott, azonban a Man Utd keresztbe tett csapatunknak. 1994 októberében összeverekedik egy taxisofőrrel - az ügy sokáig elhúzódik, és bár végül felmentik Wise-t, komoly lelki megpróbáltatást jelentett a börtönbüntetés lehetősége. Ráadásul Hoddle is elvette tőle a kapitányi karszalagot. Hogy fokozódjon a baj, ugyanebben az időszakban combsérülést is szenved. Hamarosan azonban újra formába lendül, és ismét tagja Terry Venables válogatott keretének is; a magyarok elleni 1996-os barátságos meccsen is játszik. Nagy sajnálatára azonban végül nem kerül be az Euro96-on részt vevő válogatottba. Később, Glenn Hoddle szövetségi kapitánykodása alatt pedig nem került a válogatott közelébe, valószínűleg a kettejük közötti személyes nézeteltérések miatt... 1997-ben FA Kupa-győztes, majd szép sorban jött a többi trófea: 1998 Liga Kupa, 1998 KEK, 1998 Európai Szuperkupa, 2000 FA Kupa, 2000 Charity Shield. Az 1999/2000-es szezon pályafutása egyik csúcspontja. A Chelsea-vel a Bajnokok Ligájában játszott, és a válogatottal részt vett az Európa Bajnokságon is! 1998-ban és 2000-ben az Év Játékosa a Chelsea-ben! 2000 októberében játszotta utolsó válogatott meccsét - 21 találkozón 1 gólt lőtt a "háromoroszlános" csapatban. Majd 2001 nyarán, 34 évesen, 11 év után eligazolt a Stamford Bridge-ről. A Chelsea-nél összesen 445 mérkőzésen 76 gólt lőtt. A csapat kapitánya, legnagyobb vezéregyénisége, irányítója, a szurkolók kedvence távozott... 2001.június 23-án épp ugyanakkora összegért igazolt át a Leicester City-hez, mint amennyiért 11 évvel azelőtt megvásárolta a Chelsea. Első meccsére (augusztus 18-án) nem szívesen emlékezhet, hiszen 5-0-ra kikaptak hazai pályán a Boltontól. Csak egy szezont tölt a csapatnál. A Premier Ligából frissen kiesett Leicester nyári edzőtáborában verekedés közben eltöri egyik játékostársa állkapcsát, így távoznia kell a klubtól. 2002.szeptember 24-én szerződtette a Millwall. A 2003-04-es szezontól már játékos-menedzseri státuszban volt, de gyakran pályára lépett "fiaival". 2004 nyarán ötödik FA Kupa döntőjét játszotta, de csakúgy mint 1994-ben, ezúttal is kifogott rajta a Man United. A Millwall történetében először európai kupasorozatba vezette a csapatot, és pályára lépett az Üllői úton is. Összességében azonban elégedetlenek voltak vele, és állítólag az új tulajdonossal sem jött ki, így a szezon végén távozott. 2005 nyarán, nem kis meglepetésre, játékosként szerződött a Southampton-ba, ahol annak idején elkezdte karrierjét. Pont 20 évvel ezelőtt hagyta ott a Szentek utánpótláscsapatát, és most, 38 évesen mégis kisegíti nevelőegyesületét.